Az Alzheimer-kórban szenvedő pácienseknek gyakran mások az igényeik, mint az egészséges kognitív képességekkel rendelkező ápolásra szoruló idős embereknek. Az elmúlt évtizedekben ezért kifejezetten az Alzheimer-kóros betegek számára különböző ápolási módszereket fejlesztettek ki. Eredetileg ezeket a technikákat csak gondozó otthonokban alkalmazták, ám otthon a demens betegek hozzátartozói is sikerrel alkalmazhatják a betegek életének javítására.
Miliőterápia: a kellemes környezet biztosítása
A miliőterápia az a módszer, amit otthon kifejezetten jól lehet alkalmazni. Ennek alapja, hogy a páciens környezetének (miliő) nagy befolyása van a páciens közérzetére, meghatározó szerepe van abban, hogy a beteg jól érezze magát. A módszert terápiás céllal is alkalmazzák.
Ha a páciensnek az Alzheimer-kór miatt többre van szüksége a „normál” környezetnél, akkor a környezetének kell alkalmazkodnia a beteg képességeihez, igényeihez, beleértve a lakókörnyezetet, a szociális környezetet (pl. a család) és a napirendet is.
A lakásnak áttekinthetőnek, stressz- és zajmentesnek kell lennie, a folyamatosan bekapcsolva tartott televízió, a hangos járkálás, csoszogás összezavarhatja a betegeket vagy félelmet kelthet bennük. A szobák és egyéb helyiségek színének visszafogottnak, minden helyiségnek jól megvilágítottnak illetve megvilágíthatónak kell lennie. A demens beteg lakókörnyezetének nagyobb változatásaival (például új bútorok vagy a bútorok áthelyezése) kapcsolatban legyünk óvatosak!
A család jelentsen biztonságot!
Az Alzheimer-kórban szenvedő páciensek ápolóinak és hozzátartozóinak a miliőterápia elvét követve is meg kell adniuk a betegeknek a minden embert megillető tiszteletet, elfogadást, megbecsülést és elismerést.
A kommunikáció során is a beteg igényeihez kell alkalmazkodni. Nem szabad tőlük túl sokat követelni és egyértelműnek kell lenni, rövid és pontos mondatokkal kell kifejezniük magukat az ápolóknak, hozzátartozóknak. A mondanivaló lényegét a szavak mellett érintéssel, szemkontaktussal is ki lehet egészíteni. Például ha sétálni indulnak, amellett, hogy ezt szóban közli a beteggel, gyengéden karolja is meg.
A megfelelő környezet kevésbé kézzel fogható eleme a napirend (evés, foglalkozások, alvás) betartása. Az ápolóknak tudatosan kell alakítaniuk a páciensek mindennapjait, és tájékozódniuk kell, hogy a páciens betegsége előtt mivel szeretett foglalatoskodni, milyen hobbijai voltak, és ezekre biztosítani kell a lehetőséget, ezek ismeretében kell elfoglaltságot kínálni a betegeknek, például kertészkedés. Nagyon fontos a pácienseket bevonni a családi életbe, amennyire csak lehetséges.
