Demens betegeknél jelentkező alvászavarok

Az alvászavarok – más egyéb tényezők mellett – gyakran szolgáltatnak okot a hozzátartozóknak arra, hogy a demenciában szenvedő családtagokat otthoni ellátás helyett ápolókra bízzák. Majdnem minden Alzheimer-kórban szenvedő páciensnek vannak alvászavarai.

A páciensek a demencia előrehaladott állapotában, ahogy sötétedik, egyre nyugtalanabbá válnak. Gyakran túl korán fekszenek le, és nem alszanak el azonnal; majd rosszul alszanak, és emiatt éjszaka többször felébrednek. Sokan zavartan, izgatottan és nyugtalanul bolyonganak, és gyakran a normális ébredési előtt, hajnalban már ébren vannak.

A páciensek kezelése többnyire nyugtató és altató pszichofarmakonokkal történik. Kizárólag gyógyszeres kezelést alkalmazva sem a gondozó, sem az orvos számára nem egyszerű biztosítani a beteg éjszakai nyugalmát. Ebben az is szerepet játszik, hogy az egészséges idős emberek eleve rosszabb alvók, mint a fiatalok.

Az időskori alvászavaroknak több oka is lehet:

• Az életkor előrehaladtával az elalvási idő késő este helyett a kora esti órákig tolódik el. Ezért kelnek fel korábban az érintettek a következő reggelen.
• A mélyen alvás időtartama visszaszorul a felületes alvás javára. Az ébredések megszakítják az alvás folytonosságát. Az alvás felületes, nyugtalan és nem pihentető.
• A napközbeni alvás(ok) csökkentik az éjszakai és esti álmosságot. Ezt az éjszakai alvás időtartama és minősége sínyli meg. Az emberek belső órája egyre gyengébb jeleket ad. Az addig stabil, felnőttkori életszakaszra jellemző alvás-ébrenlét ritmus (nappal ébrenlét, éjjel alvás) felborul.
• Az alvászavarok gyakrabban hatnak ki a testre is, pl. a láb rángatózása, vagy a légcső beszűkülése fordulhat elő. Ráadásul alvás közben a központi idegrendszer légzésirányításért felelős részének működése is lecsökken, és légzéskihagyás léphet fel. Ezek jelentősen csökkentik az alvás pihentető hatását, ennek következtében a páciens nappal nagyon álmos lesz (alvási apnoe szindróma).
• A testi betegségek okozta panaszok, mint pl. a fájdalom, az éjszakai vizelési inger vagy az alvást befolyásoló gyógyszerek felébreszthetik az idős embereket.

Az idősebb emberek alvási folyamataiban bekövetkező változások a demens betegeknél még súlyosabbak lehetnek:

• A betegséghez kötődő degeneratív változások a belső óra idegsejtjeit érintik, és zavarják a belső időérzékelő rendszert.
• A magányosan és elszigetelten élő demens páciensek gyakran alszanak nappal. Ez az alvás-ébrenlét ritmusuk felborulását okozza, így később már rendszeresen nappal alszanak, éjszaka pedig ébren vannak.
• A demens pácienseknek gyakran vannak egyensúlyzavaraik. Az idő múlásának külső jeleit (a világos és sötét váltakozása, étkezések ideje) már nem észlelik megfelelően. Ezért alvásuk és ébrenlétük rendszertelen, a félelmek és az aggodalom is nyugtalansághoz és alvászavarhoz vezetnek.
• A lehangoló érzelmek súlyosbíthatják a demencia tüneteit, és tovább ronthatják az alvás minőségét.

A demens betegek alvászavarai nem csak gyógyszerekkel kezelhetők. A gyógyszeres kezelést össze kell kötni a demencia kezelésében alkalmazott terápiával (pl. demenciaellenes szerek szedésével), testi vagy pszichiátriai kezeléssel és nem gyógyszeres eljárással.

A következő terápiás eljárások alkalmazhatók:

• A pácienst aktivizálni kell nappal, és csökkenteni kell a nappali alvás időtartamát. Legfeljebb fél óra alvás megengedett a déli időszakban, így a páciens este álmosabb lesz, és éjszaka is jobban alszik majd.
• A szervi és pszichés kísérő tüneteket tehát kezelni kell, hogy az alvázavarok lehetőleg elkerülhetők legyenek.
• Az alvászavarral küzdő demens páciensek fényterápiás készülék segítségével nappal világos, fehérfény-kezelésben részesülnek. Ez a fényterápia pozitív hatással van a belső órára, és normalizálja az alvás-ébrenlét funkciót. Hasonlóan jó hatás érhető el napsütésben tett rendszeres sétával a friss levegőn – elsősorban délután vagy a koraesti órákban. Ezek csökkentik a koraesti zavartságot, és így a túl korai lefekvés is elkerülhető. A demencia kezelésében használt szerek tehát lassítják a betegség tüneteinek súlyosbodását, és késleltetik a belső alvásszabályozó rendszer romlását.
• A nyugtató és alvást elősegítő gyógyszerek együtt alkalmazhatók az említett nem gyógyszeres kezelésekkel. Az egészséges idős emberek alvászavarainak kezelésére modern altatószereket használnak, melyeket egy bizonyos ideig (max. 4 hétig) vagy hosszú távon megszakításokkal (max. 3-5 tabletta hetente) alkalmaznak. Megfelelő gyógyszerek lehetnek a benzodiazepin receptor agonisták.  A lehetséges mellékhatások ismeretében nyugtató hatású antidepresszánsok is alkalmazhatók, enyhébb alvászavaroknál pedig antihisztaminok és fitoterápia is alkalmazható.  A benzodiazepinek nem kívánt hatásai (pl. alvás helyett fokozott nyugtalanság, izomgyengeség, ami miatt fennállhat az elesés veszélye, légzésgyengülés) miatt sok demens beteg nem szedheti őket. Ez számos más antidepresszánsra is érvényes, hosszú hatóideje (reggeli álmosság), szívre gyakorolt hatása (szívritmuszavarok) miatt, és mert a reggeli zavartság kialakulásában is részt vesz.
• Az idősebb demens páciensek alvászavarainak kezelésére a klasszikus altatók közül a már említett benzodiazepin-receptor agonisták a megfelelőek. Esti bevételüket követően gyorsan hatnak, és megakadályozzák a nappali álmosságot. A demens betegek alvászavarok, nyugtalanság és izgatottság esetén nagy potenciálú neuroleptikumot kapnak alacsony dózisban. Klinikai tanulmányok szerint a neuroleptikumoknak ígéretes pozitív hatásai vannak mind az alvásra, mind a zavartságra és a nyugtalanságra, illetve a gyakorlati terápia fontos elemének számítanak. Nem kívánt hatásait (pl. a mozgászavarok, remegés, vérnyomáscsökkenés) ezért szigorúan ellenőrizni kell, és figyelembe kell venni, hogy befolyásolhatja-e a terápia jótékony hatását is.